Büntessek? Ne büntessek? Hogyan büntessek?

Örök dilemma az anyukák számára, hogy vajon kell-e, szabad-e büntetnünk a gyerekünket. Egyáltalán mi számít büntetésnek? Miért büntetünk? Tehetetlenségből? Tudatosan? Ösztönből?

Nincs olyan szülő, aki ne büntetne. Sőt, a büntetés kell is a gyerekeknek. Segít megszabni a határokat, kialakítja a lelkiismeretet. De nagyon nem mindegy, hogy hogyan, milyen eszközökkel büntetünk.

A kisgyerek viselkedését folyamatosan formálnunk kell, hiszen maguktól nem tudják mit szabad és mit nem. Nekünk kell megszabnunk a határokat. Ha azokat átlépi a gyerek, határozott tiltással kell válaszolnunk. Egy egyszerű „nem”, vagy „nem szabad” megteszi, általában a hosszabb magyarázkodások feleslegesek, a kisebb gyerekek még nem értik, a nagyobbakat pedig további ellenállásra ösztönzi. A határozottság a hanglejtésre vonatkozik, a gyereknek éreznie kell, hogy ha újra megteszi, anya mérges lesz. És ebben nagyjából ki is merül a szükséges büntetés. Nem érdemes fenyegetni („ha újra megteszed, elveszem a játékodat, stb…”), nem szabad megszégyeníteni („szégyelld magad”, „rossz gyerek vagy”, stb…”), és a különféle retorziók („menj be a szobádba”) is javarészt csak rontanak a helyzeten… A testi fenyítésről nem is beszélve… Az egyenesen ártó hatással van a gyermek, fejlődő személyiségére. Az agresszió agressziót szül, tehát ne csodálkozzunk, ha otthon rácsapunk a gyerek fenekére, előbb-utóbb ő is agresszív lesz.

Ha a gyerek szándékosan rosszalkodik (pl: direkt kiönt valamit a földre), akkor a határozott tiltást követően kérjük meg arra, hogy ő maga hozza helyre, amit tett (söpörje össze, amit kiöntött…). Ha még egyszer megteszi, maximum az önállóságában érdemes korlátoznunk („úgy látom, nem tudsz még ezzel ügyesen játszani, ezt most elveszem tőled”). Ezzel nem fenyegetünk, nem is szégyenítjük meg, de mégis kijelöljük számára a határokat. Fontos, hogy ne az őrmester szerepét vegyük fel, hanem a kooperációra ösztönözzük a gyereket.

Hiszek benne, hogy ha egész kicsi kortól fogva „jól büntetünk”, akkor később sem lesz szükség komolyabb eszközök bevetésére. De ha már a kezdeteknél elcsúszunk, és a gyerek a folyamatos ellenkezés, dacolás útjára téved, akkor érdemes segítséget kérnünk a folyamat megállítása érdekében. A túlzott öntörvényűség, a folyamatos szabályszegés nem csak az anya-gyerek kapcsolatra és a békés együttélésre van rossz hatással, de a gyerek személyiségét is negatívan befolyásolja.

Képernyőfotó 2016-02-12 - 8.54.33

 

Hermán Noémi

klinikai szakpszichológus, gyermekterapeuta

06-70-366-7571  / hermannoemi@gmail.com


Pozitív gyereknevelés

Manapság sokszor van az az érzésem, mintha a mai szülőknek túl nagy nyűg lenne a gyereknevelés. Így volt ez vajon 50 éve is? A világ modernizálódik, a dolgok egyszerűbbé válnak, a gyerekekkel viszont mintha épp ellenkezőleg, egyre nehezebben bírnának a szüleik… Utolért minket a liberális nevelés csapdája? Vagy a felgyorsult világ tesz minket ilyen türelmetlenné? Esetleg a sok információ, a „mit hogyan kéne” rak túl nagy terhet a gyereknevelésre? Talán egyik sem, talán mindegyik egy kicsit hozzátesz ahhoz, hogy frusztráltak vagyunk, folyton problémázunk, állandóan rohanunk, és nehezen tudunk megállni és megélni azt az örömöt és boldogságot, amelyet egy gyerek jelent az ember életében. Néhány tipp arra, hogy hogyan tudsz kilépni a mókuskerékből, és újra sütkérezni az anyuka szerepben.

Lassulj le!

A gyerekek a jelenben élnek. Szeretnek elmerülni abban, amit éppen akkor csinálnak…Legyen ez egy torony felépítése, vagy éppen a babázás. Nehezen tolerálják a „gyerünk már”, „siess”, „el fogunk késni”, „hányszor kell még szólnom” típusú hajcsárkodást. Próbáljunk ráhangolódni erre a lassított üzemmódra és ennek megfelelően kialakítani a napirendünket. Nem kell minden nap többféle programot szervezni, vagy ha épp otthon vagyunk, lenyomni egy 3 fogásos ebédet és egy nagytakarítást. Élvezzük ki a jelent, hangolódjunk rá az „itt és most”-ra.

Tudatos jelenlét

Ha sikerült kicsit lelassulnunk, képesek leszünk az úgynevezett tudatos jelenlét elsajátítására is. Ez azt jelenti, hogy az éppen aktuális tevékenységünkre minél jobban ráhangolódunk. Legyen ez egy közös étkezés, egy mesekönyv olvasása, vagy éppen az esti fürdetés. Ha nem a másnapi dolgainkon jár az
eszünk, vagy nem híreket olvasunk az okostelefonon, hanem el tudunk mélyülni az adott közös tevékenységben, meg tudjuk élni annak apró örömeit. Például figyeljük meg, hogy milyen érdeklődéssel tanulják a gyerekek a fizika törvényeit a fürdőkádban, vagy, hogy éppen miről mi jut eszükbe egy mesekönyv nézegetésekor.

Kevesebb panaszkodás, több dicséret

1235919-1440x900-[DesktopNexus.com]A gyerekek hihetetlen módon képesek a szülők érzelmi állapotára rezonálni. Ha épp türelmetlenek vagyunk velük, ők is agresszívebb játékot kezdenek játszani, hogy levezessék a rájuk tett feszültséget. És fordítva is működik. Ha türelmesek, és alapvetően pozitívak (értsd ez alatt az empátiát, dicséretet, partnerként kezelést) tudunk lenni a gyerekeinkkel, ők is sokkal kiegyensúlyozottabbak lesznek!! A problémák helyett próbáljunk a jó dolgokra figyelni! Az esti mese után például át lehet beszélni a gyerekkel, hogy mi volt a legjobb dolog az adott nap során. Mi pedig szülőként visszalejezhetjük nekik, hogy mivel okozta nekünk aznap a legnagyobb boldogságot. Ezek az apró észrevételek őket is megtanítják arra, hogy pozitív szemüvegben lássák a világot.

A mártíranyaság helyett valódi odafigyelés

Nem kell magunkat teljesen kizsigerelni ahhoz, hogy jó anyák tudjunk lenni. Attól még hogy olykor rábízzuk a gyereket másra, és elmegyünk felnőtt programot csinálni, igenis meg tudjuk teremteni azt a fajta érzelmi biztonságot, amire egy gyereknek szüksége van. Fel kell tudnunk töltődni ahhoz, hogy a gyerekünk egy újra nyúzható anyát kapjon vissza. Aki nem kapcsolja be folyton a TV-t, hanem helyette játszik a gyerekével, aki nem kapja fel egyből a vizet az első „nem”-re, aki együtt tud nevetni a gyerekével még egy fárasztó nap végén is.

Csak lazán!

Egy jó szülő, nap mint nap kudarcot vall. Nincs elég tisztaság, nem készült el a holnapi ebéd, kimaradt a délutáni alvás, nem evett elég zöldséget a gyerek… És még sorolhatnánk… Meg kell békülnünk vele, hogy nem tudunk minden fronton jól teljesíteni. A gyerekek úgy is felnőnek, ha folyton elégedetlenek vagyunk… De ha azt látják rajtunk, hogy képesek vagyunk adott esetben újratervezni, azzal nagyfokú rugalmasságot és optimizmust is tanulnak tőlünk.

Még ha sokszor nehéz is, biztos vagyok benne, hogy 10-ből 9 anyuka, ha időskorában megkérdeznék, hogy melyik volt élete legboldogabb időszaka, a kisgyerekes időszakot említené meg. Mert ennyi szeretetet, ennyi mosolyt, ennyi ragaszkodást bizony csak a kisgyerekes anyukák élnek meg. Használjuk ki, és tegyük a lehető legboldogabbá ezt az időszakot!

Képernyőfotó 2016-02-12 - 8.54.33

 

Hermán Noémi

klinikai szakpszichológus, gyermekterapeuta

06-70-366-7571  / hermannoemi@gmail.com


Hogy lesz könnyebb a beszoktatás?

Sokszor halljuk/mondjuk „gondtalan gyermekkor”, de valójában a stressz már az egészen picik életében is jelen van. Már a bölcsödei/óvodai beszokás, elválás sokszor hatalmas nyomás a kicsiknek, és ahogy nőnek, a stressz források száma is nő (iskolai elvárások, kortársaknak való megfelelés, stb.)

Nem tudunk minden stressz forrást felszámolni, és nem is lenne jó, ha így tennénk. Egy egészséges határig engednünk kell, hogy gyermekünket terhelés érje, természetesen a korának és jellemének megfelelő, így fejlődik, erősödik a stressztűrő – és kezelési képessége.

Minden gyermek tűréshatára más. Szülőként a mi feladatunk ezt az egészséges határt szem előtt tartani, és lehetőleg nem túllépni. Egyik gyermekünk már kétévesen gond nélkül beszokhat a bölcsödébe, de a másik kicsi még három évesen sem érett rá egészen. Míg az egyik apróságnak a minden napra programot szervező (úszás, lovaglás, tánc, stb) óvoda izgalmas, érdekes szórakozást, addig a másiknak a sok jövés-menés, feladat túl nagy lelki terhelést jelent. Előbbinél segít elterelni a figyelmet a szülőtől való távolléttől, utóbbinál tovább mélyíti az elválás miatti szorongást.

Még ha sikerül is olyan intézményt találnunk, ahol a pedagógusok, a hangulat, a közeg stb. megfelelő gyermekünk számára, a beszoktatási időszak mindenképpen stresszt vált ki a kicsikből és a szülőkből is, és nem csak az első napokban. Hetek, sőt hónapokig is eltarthat mire igazán beszokik, és nem jelent már jelentős stresszt a bölcsöde/óvoda.

Ez a stresszes időszak sok tünettel járhat, a leggyakoribbak;

  • újra bepisilhet, bekakilhat
  • nehezebben alszik el, gyakran felriad
  • megváltozik az étvágya
  • megváltozik a viselkedése (dacosabb, verekedősebb), kedve hullámzóvá válik
  • gyakrabban fáj a hasa, feje, gyakrabban lesz beteg
  • önnyugtató szokásokat vesz fel (újszopás, hajtekergetés)

Ezek a tünetek íjesztőek, és figyelni is kell rájuk. Ha zsigereinkben úgy érezzük, hogy nincs jó helyen a gyermekünk, a tünetei nem enyhülnek idővel, nem halad a beszokással, akkor másik intézményt, megoldást kell keresni.

Ha viszont gyermekünk „jó” helyen van, akkor az idő haladtával ezek a tünetek enyhülni fognak, de mi is segítsünk neki a beszoktatás okozta stressz kezelésében, feloldásában.

  • Ha jelentkeznek a fenti tünetek, legyünk türelmesek. Természetesen az agressziót nem szabad szó nélkül hagyni, és íjesztő ha nem eszik, nem alszik, bepisil, de tudatosítsuk magunkban, hogy ezek csak tünetek, és megszűnnek, ha a lelki egyensúlya visszaáll. Ezt viszont nem bűntetéssel fogjuk elérni, hanem sok szeretettel; játékkal, összebújással, odafigyeléssel, az otthon nyugalmával.
  • A beszoktatási időszakban más új sztresszorokat ne teremtsünk gyermekünknél. Pl. a cumi elvételét ne a beszoktatás előtti héten kezdjük meg. Ne ekkor vigyük először fogorvoshoz, stb.
  • Ha lehet saját terhelésünket is csökkentsük erre az időszakra, hogy gyeremkünkre több időnk, energiánk maradjon. Másrészt ha mi nyugodtak/idegesek vagyunk, az gyermekünkre is átragad.
  • Próbáljunk meg hidat teremteni az óvoda és az otthonunk között.
    • ha van alvókája, akkor azt egyértelműen az óvodába is vigyük. Ha nincs, akkor is érdemes valamit közösen kiválasztani, amit bevihet.
    • ha van rá mód kérjünk családlátogatást, hogy a kicsi saját közegében, 100%-os figyelmet kapva ismerkedhessen az óvónénikkel.
    • Ovis rajzait, alkotásait „állítsuk ki” otthon
    • Szerencsés helyzet, ha van olyan gyerek a csoportban, akit már korábbról ismer. Ha nincs ilyen, de van szimpatikus szülő/gyermek, akkor egy közös délutáni játszóterezést is kezdeményezhetünk.
    • A legtöbb ovis csoportnak már van saját Facebook csoportja. Nézegessük a közös képeket gyermekünkkel, tanuljuk meg mi is a többi gyermek nevét, így jobban tud nekünk mesélni a napi történésekről.
  • Fontos, hogy jó kapcsolatot építsünk ki az óvónőkkel. Szerencsére az óvónők többsége szeretettel, elhivatottsággal és sok tapasztalattal terelgeti a gyerekeket, így ő lesz a legnagyobb segítségünk a beszoktatásnál. Ha gyakran fordulunk hozzájuk, kérünk és adunk visszajelzést, nem csak mi tudunk meg többet gyermekünkről, hanem ők is részletesebb képet kapnak az otthoni háttérről, ami nekik is segítség.
  • Ha nem is beteg, de úgy látjuk fizikailag nincs teljesen jól, fáj valamije, folyik az orra, akkor maradjunk vele otthon. Egyrészt így megelőzünk egy hosszabb betegséget, másrészt a fizikai diszkomfort miatt a kicsik sokkal érzékenyebbek, anyásabbak, nagyobb teher ilyenkor az elválás is.
  • A gyerekek más-más önállósági szinttel érkeznek az intézményekbe. Aki az óvodába kevésbé önállóként kerül; mert pl. nem volt bölcsis, nem tud önállóan öltözni, egyedül enni, fogat mosni, orrot fújni..stb. a többiekhez képest le lesz maradva, és ez is okozhat rossz érzéseket, önbizalomhiányt. Hiszen sokkal több dolgot kell egyszerre megtanulnia, mindig sürgetik, fél, hogy lemarad…stb. Ezért azokban a tevékenységekben, amiben az oviban önállónak kell lennie, azt otthon tanítsuk meg neki, és ne végezzük el helyette.
  • Olvassunk olyan könyveket, ami az ovis hétköznapokról szólnak. pl.: Vadadi Andrea: Leszel a barátom? , A palacsinta tábor, Örökké óvodás maradok
  • Segítsünk neki „kijátszani” a rossz érzéseket. Ilyenkor olyan „ovis bajok” is előjöhetnek, amit elmesélni nem tud nekünk, de eljátszani igen. Pl. egy konfliktusa vagy valami, amitől fél.
    • A szerepjáték nagyon sokat segíthet. Játszunk óvodásat, ha volt valamilyen rossz élménye, azt is belevehetjük a történetbe.
    • Rajzoljátok, fessétek le az ovit, a gyerekeket, bármit, ami az ovival kapcsolatos.

 

Sokat segíthetünk tehát gyermekünknek, hogy a beszokás könnyebb legyen, és minél hamarabb a jó élményekről szóljon a szélesebb világ megismerése. Ha Nektek is van ötletetek, tanácsotok, írjátok meg nekünk kommentben! 🙂

Jó bölcsöde-, óvoda-, iskolakezdést mindannyiunknak!

Judit


Milyen a jó nyári szünet?

Nincs olyan gyerek, aki ne várná minden évben a nyári szünetet. A szülők viszont általában már kevésbé lelkesek a három hónapos szünet hallatán… Nem véletlen, hiszen hosszú időről van szó, és nem egyszerű megoldani. Ha valaki dolgozik, akkor azért, ha otthon van, akkor meg azért.

Megtartó keretek nyáron is

Legyen szó óvodáról vagy iskoláról, a nyári szünet legnagyobb veszélye, hogy a gyerekek kizökkenek a mindennapok kerékvágásából, megszűnnek az addigi stabil, megtartó keretek. Reggel nem kell időre felkelni, elkészülni, nincsenek kötelességek, nincsen egy heti rutin, amihez alkalmazkodni lehetne. Egyik héten nagyszülőknél, majd jön egy hét nyaralás a családdal, aztán otthon csak apával, majd csak anyával… Folyton változás van, mire kezdenének beleszokni valamibe, jön az új felállás. Vannak rugalmas és kevésbé rugalmas gyerekek, de az állandóság mindenkinek jót tesz. Igyekezzünk a nyári szünetben is megtartani a napi rutin főbb pontjait, függetlenül attól, hogy éppen ki van otthon a gyerekekkel. Ne csússzunk el jelentősen az év közben megszokott kelési, fekvési időktől, mert könnyen lehet, hogy kialvatlanok, nyűgösek lesznek a gyerekek. Ne nézzenek több mesét, ne játszhassanak többet a számítógépen/tableten, mint egy átlagos ovis/iskolai napon. A plusz időt értékesen, élményekkel töltsük ki. A keretek megtartása mellett apróbb napi feladatokat, teendőket (ne tanulással kapcsolatos feladatok legyenek, inkább házimunka típusú tevékenységek) is rábízhatunk, akár már az ovis gyerekünkre is. Azáltal, hogy vannak kötelezettségeik, ők is hasznosabbnak érzik magukat, illetve segít nekik strukturálni a napot.

391813-1440x900-[DesktopNexus.com]Játék

Az óvodás korosztálynál gyakori probléma, hogy a nyári szünetben valahogy kevesebb idejük/lehetőségük van a gyerekeknek a szabad játékra. Lehet, hogy túl sok a kötött program, vagy éppen bekapcsolva maradt a TV, a lényeg, hogy nem játszanak a gyerekek eleget. Ezáltal pedig nem tudják kijátszani magukból a feszültségeket, a bennük motoszkáló problémákat. Figyeljünk rá oda, hogy minden nap teremtsünk lehetőséget erre, legyen délelőtt és délután is egy-egy nyugis időszak, amikor a gyerekek játszhatnak.

Érzelmi biztonság

Attól még, hogy nyári szünet van, igyekezzünk nem kitenni a gyerekeinket olyan szituációnak, ahol érzelmileg nem érzik magukat biztonságban. Lehet ilyen például egy tábor, vagy egy hétvége a szülők nélkül. Ez nyilván korosztály-, és személyiségfüggő, de fontos, hogy érzelmileg érett legyen a gyerek a szülőktől való távollétre. Egy-egy rossz emlék, sokáig meghatározhatja a későbbi szeparációs helyzetek megélését.

Lehessenek végre gyerekek…

A keretek megtartása nem azt jelenti, hogy mindenben korlátozni kéne gyerekeinket. Szellemileg nagyon fárasztó egy iskolaév, de még az óvodaév is. Ebben a közel három hónapban törekedjünk arra, hogy az önfeledt, szabad gyermeki énjük kerülhessen előtérbe. A szellemi tanítás helyett inkább tanítsuk őket a tapasztalatokon keresztül. Hogy milyen érzés elázni egy nyári záporban, vagy a kertben szedett zöldségekből ebédet készíteni. Játszunk, nevessünk, szerezzünk igazi élményeket, töltsük fel a raktárokat szeptember elejére…

Képernyőfotó 2016-02-12 - 8.54.33

 

Hermán Noémi

klinikai szakpszichológus, gyermekterapeuta

06-70-366-7571  / hermannoemi@gmail.com


Meseműhely

Ültünk a nagy fotelben, hozzá bújtam és hallgattam, ahogy mesél. Nem is csak hallgattam, hiszen én már egy másik világban voltam, gyógyítottam sebzett állatokat, győztem le gonosz boszorkányt, vagy szaladgáltam virágos réten. Régesrég volt mégis olyan hatással voltak rám ezek a meghitt idők, hogy még ma is elevenen érzem Anyukám ölelését, szeretetét és a minket körbevevő varázslatot. Mi is mesélünk Mátéval. Az Óperenciás tenger világát járjuk; elsüllyedt kalóz hajókat, sellő városokat fedezünk fel. A gyerekkor tündérvilága ez, amit, ha jól bejárunk gyermekeinkkel, felnőttként is gyakran visszatalálhatnak majd ide.

bekaszeretos[3]Ezért, amikor hallottam Bakonyi Anikó textiljáték-készítőről, aki zseniális anyukaként még a „fejből mesénél” is többet álmodott, úgy gondoltam, mindenképpen írnom kell róla a PIKI blogban is. Ő is nagyon szeret mesélni gyermekeinek, férjével felváltva, a 7 éves kislányuknak és a 9 éves nagyfiuknak. Anikó a kitalált történetek szereplőit szövetekből, gombokból életre keltette gyermekeinek, és összekapcsolta a mesét a játékkal. Így a történetek révén könnyebben kötődnek a kis állatokhoz a gyerekek, ami segíthet az óvodai elválásnál, az esti elalvás előtti ceremóniában, vagy bárhol, ahol tovább élhet a mese, ahová a gyermek a kedvencet magával viheti, akár orvosi rendelőbe, nyaralni, vagy a nagyszülőkhöz

KAJLA kutyus története:

Ez az ötlet nagyon megtetszett, de hiába megy könnyen a „meseírás”, a kézügyességem komoly gátat jelent. …és van akinek a cselekmény kitalálása okoz nehézséget, vagy talán mindkettő. Az ilyen hátrányos helyzetű 🙂 szülőknek teremtette meg Anikó Kajla kutyust és történeteit. Kajla egy aranyos plüss állatka, akit Anikó saját kezűleg varr meg, de a megrendelő nem csak a kutyust kapja meg, hanem a történetét is, amit Nezvál Eszter, meseterapeuta, a Mesefészek alapítója írt. www.mesefeszek.hu

Amikor egy-egy Kajla gazdára talál, azonnal új neve lesz, és ha a gyerekek játszani kezdenek vele, történeteket találnak ki közben. A szülőknek pedig ott a lehetőség, hogy egy adott történetből kiindulva könnyen tovább tudják bodorítani a mese fonalát.

Időközben Kajlának társai is lettek, megszületett Drazsé, a nyuszi, Pamacs, a cica és Kurutty, a béka. Mindegyikőjük történetének más-más a mondanivalója, de a kerek egész történetek egy-egy ponton összekapcsolódnak.

negyen-by-baniko[1]

Idézet Kajla meséjéből:

„Kajla ahogy cseperedett, mind jobban különbözött a többitől. Apró gombszemei nem voltak egyformák, az egyik kisebb volt, a másik nagyobb, ráadásul még egy nagy folt is éktelenkedett rajta. Kajlának hívták, hisz a jobb füle álmosan lekonyult, a bal pedig úgy meredt az égnek, mintha mindig éberen figyelne. Kajla nagyon kíváncsi kiskutya volt, kérdésekkel ébredt, és válaszokat keresve tért nyugovóra. Egész álló nap a világot vizsgálta, miért lesz harmatos a fű, hogyan issza meg a Nap a vizet a tányérjából, és ki nyírja meg az égen a bárányfelhőket?”

Én nagyon megszerettem ezeket az aranyos szereplőket és „gyógyító” történeteiket! Hamarosan pedig mi is befogadunk egy állatkát. 🙂

Addig is a mese folytatását és az 5 részes mesesorozatot bárki elolvashatja, ha feliratkozik Banikó hírlevelére. (A hetente kiküldött 1-1 mese színezévőel érkezik.) http://www.baniko.hu/pluss-allatok

Ha pedig szeretnétek saját Kajlát, Drázsét, Pamacsot vagy Kuruttyot, akkor 2016. május 29-ig PIKI olvasóként 10% kedvezménnyel tudtok vásárolni Anikó műhelyében! Ehhez nem kell mást tenni, mint a Baniko webshop kosár oldalán a kupon beváltása mezőbe beírni a PIKI2016 kuponkódot.

www.baniko.hu

Itt a vége, fuss el véle…:)

Judit


A mese hatalma

A pszichológusok örök vesszőparipája a mesélés. Nem véletlenül… De mint sok minden más érték, a mesélés is sajnos egyre inkább kezd kikopni a mai rohanó hétköznapok rutinjából. Miért fontos egy gyereknek, hogy sokat meséljenek neki? Mit jelent pszichológiai értelemben a mese?

Egy brit felmérés szerint a családok mindössze 7 %-ánál fordul elő a rendszeres mesélés. Csak remélni tudjuk, hogy hazánkban jobb a helyzet ezen a téren… A felmérés szerint ennek leggyakoribb okai az időhiány, illetve hogy a szülők túl feszültnek érzik magukat a meseolvasáshoz. És hát legyünk őszinték, a mai gyerekek számára sokszor unalmas egy mesekönyv, hiszen a mozgóképhez vannak szokva. A TV-t és a számítógépet pedig nem könnyű überelni…

A mese pszichológiai értelemben elaborációt jelent. A mesehallgatás közben a gyerek belső képeket készít a meséhez, ami segít feldolgozni a mindennapok történéseit, a jó vagy rossz élményeket. Feloldja, megdolgozza a problémákat, szorongásokat, és megoldásokat kínál rájuk. Segít helyrerakni a gyerekek számára a még nehezen kezelhető kérdéseket is, mint például a jó/rossz, vagy éppen az élet/ halál kérdéskörét. A gyerekkornak két tündérvilága létezik. Cselekvés síkján a játék, szellemi síkon pedig a mese…

A mesenézés ezzel szemben kész képeket ad, ami lehetetlenné teszi a belső munkát. A gyerekek ilyenkor kikapcsolnak, pszichésen és testileg egyaránt, megszűnik a látott kép feldolgozása, nincs elaboráció. A feldolgozhatatlan ingermennyiség pedig feszültséget és agressziót szül, ami később viselkedési problémákban jelentkezik. Nyilván a mennyiség is fontos, napi 15 perc mesenézés még nem káros, de sajnos a mai átlag ennél jóval több…

Mesekönyv vagy fejből mesélés?

Egyik jobb, mint a másik! Rengeteg jó mesekönyv létezik, gyönyörű rajzokkal, ami a gyerekek vizuális megismerését fejleszti, megszeretteti velük a későbbi olvasás élményét. Ugyan itt is képeket lát, de ebben az esetben a fantázia tovább színezi, megeleveníti ezeket, ettől lesz lényegesen eltérő élmény a mesefilmhez képest. Persze itt is mellé lehet lőni, vannak ijesztő mesekönyvek is, előtte mindenképp érdemes utánanézni/elolvasni. Manapság már szinte minden jellegzetes gyerektémára születtek mesekönyvek, hogy megkönnyítsék számukra a helyzet feldolgozását (szobatisztaság, testvérszületés, agressziókezelés, halál, válás,stb…). Ezek valóban nagyon hasznosak tudnak lenni egy-egy, a gyerek számára nehezebb élethelyzet megélésében. De a klasszikus állatmesék, tündérmesék is ugyanolyan fontosak. Ne féljünk a boszorkányoktól, vagy éppen a sárkányoktól!

A legértékesebb mese mégis az, amit fejből mesélünk a gyereknek. Az esti elalvás előtt például érdemes egy fejből szőtt, a gyerek napjának történéseit visszajátszó (akár egy állatgyerek szerepébe ültetve) mesét mesélni. Nem is gondolnánk, hogy milyen komoly terápiás értéke van egy ilyen esti mesének egy kisgyerek életében. Az aznapi történések újraélése, megdolgozása (esetleg a szülő által átkeretezve, ha szükséges) a legjobb befejezése a napnak. Ráadásul a fejből szőtt mese a legszemélyesebb, itt a legnagyobb a beleélés a szülő részéről is. Egy olvasott mesénél előfordulhat, hogy épp máshol járnak a gondolataink, itt viszont minden idegszálunkkal a mesére és a gyerekünkre koncentrálunk. És ezt a különleges gyerek-szülő egymásra hangolódást nagyon megérzik és meg is hálálják a gyereket.

Mesekönyv választáshoz:

Ha változatos melibrary-1147815_1280.jpgsekönyv élményt szeretnénk nyújtani gyermekeinknek érdemes felkeresni a közeli gyermekkönyvtárat, és vinni magunkkal a csemetéket is, mert igazán élvezni fogják. Sok
új szerzőt/témát “kipróbálhatunk” pénzkidobás nélkül, de ami még jobb, olyan könyvekre is rátalálhatunk, ami jelenleg nincs kereskedelemi forgalomban.

Ha bajban vagyunk, hogy milyen könyvet lenne érdemes olvasni, akkor a gyerekirodalmi adatbázis is segítségünkre lehet. A Könyvtári Intézet munkatársai nem és kor szerint is kategorizálják a mesekönyveket: http://ki.oszk.hu/gyerekirodalom/index.php

A mi családi kedvenceink:

  • Böngésző sorozat (a klasszikus Rotraut Berner féle évszakos böngészők)
  • Marék Veronika könyvei: Kippkopp, Boribon
  • Berg Judit: Agócs Írisz Maszat sorozat
  • Axel Scheffler & Julia Donaldson: Tölgyerdő meséi sorozat , illetve a hosszabb mesék (Majom mamája, Garaffaló, Bot Benő, Legcsinosabb Óriás, Zog a sárkány, Boszi seprűnyélen)
  • Richard Scarry: Tesz-Vesz
  • Vlagyimir Szutyejev mesekönyvei
  • Ravensburger kiadó, Scolar sorozat: Mit, miért, hogyan?
  • Sven Nordquist: Findusz sorozat

Szóval meséljünk többet gyerekeinknek! Mert a mese lelassít ebben a rohanó világban; mert a mese tanít; mert a mese kikapcsol; mert a mese fejleszt; mert a mese öröm; mert a mese gyógyít… És végezetül Albert Einstein idevágó gondolata mellett sem mehetünk el szó nélkül: „Ha intelligens gyereket akarsz, olvass neki mesét. Ha még intelligensebb gyereket akarsz, olvass neki még több mesét!”

Képernyőfotó 2016-02-12 - 8.54.33

 

Hermán Noémi

klinikai szakpszichológus, gyermekterapeuta

06-70-366-7571  / hermannoemi@gmail.com


Figyelemfejlesztés természetes úton

Figyelemzavaros, ez a “diagnózis” egyre gyakrabban hagzik el a tanulási, viselkedési problémákkal küzdő gyerekeknél. Emellett sok szülő ha valódi “zavarral” nem is szembesül, de tapasztalhatja, hogy gyermeke nem képes megfelelően koncentrálni, kellő mértékben figyelni, elmerülni a feladatokban. Ha úgy érezzük, gyermekünk figyelme fejlesztésre szorul, belevághatunk a tudatos, játékos fejlesztésbe, és már jó úton is járunk, és az eredmények hamarosan érkeznek is. DE ! A tartós intenzív koncentráció egy nagyon összetett képesség, ezért nem elég a “gyakorlás”, más befolyásoló tényezőket sem hagyhatunk figyelmen kívül.

Elegendő mozgás és friss levegő:

childrens_multi_ethnic_playing_wallpaper.jpgMindannyian tapasztaltuk már, mennyivel jobban érezzük magunkat azután, ha több órát a jó levegőn voltunk, ha tornáztunk egy-két órát. A fejünk kitisztul, jobban fog az eszünk, jobb lesz a kedvünk, az étvágyunk és javul az anyagcserénk. Nincs ez másként a kicsiknél sem. Ráadásul az ő agyuk hihetetlen mértékben fejlődik napról-napra, mely fejlődés tiszta levegő, oxigén és mozgás nélkül nem valósulhat meg. Igyekezzünk megvalósítani, hogy gyerkőceink legalább napi 1,5-2 órát a szabadban játszhassanak, erősítve testüket, lelküket. A biciklizés, játszóterezés, szaladgálás elsősorban a nagymotoros mozgást fejlesztik, de mindeközben olyan alapozó mozdulatokat végeznek, amelyek a finommozgásokat is beindítják, lazítják a vállöveket, fejlesztik a koncentrációt. Ha pedig ügyesedik, akkor a fejlesztő feladatokban is hamarabb lesz sikerélménye, ezáltal motivációja is.

Ha azt gyanítjuk, hogy gyermekünk mozgás- vagy figyelemzarral küszködik, akkor komolyabban kell vennünk a “fejlesztést”, és érdemes mozgás terápiát, gyógytornát is alkalmazni a megfelelő szakember bevonásával.

Egészséges táplálkozás, fiziológiai állapot:

A változatos, egészséges étrend nem csak az immunrendszert, de az agyi működést és fejlődést is meghatározza. Ha gyermekünk fáradékony, nehezen koncentrál, akár vitamin– és ásványianyag hiány is állhat a háttérben. (elsősorban: B, D, E vitamin, vas) Szintén problémát okozhat bizonyos ételek többlet fogyasztása, a leggyakrabban kikiálltott bűnös a túlzott szénhidrát bevitel. A szénhidráttartalmú ételekre szükség van, főleg a fejlődő agynak nélkülözhetetlenek, sajnos azonban az az általános, hogy jóval többet esznek belőlük gyermekeink, mint amennyi szükséges lenne.

A glutén tartalmú ételek túlzott fogyasztása (péksütemény, gyorséttermi ételek…stb) szintén hátrányosan érintheti az agyműködést, hiszen akadályozza az esszenciális B vitamin felszívódását. Ezért, ha úgy érezzük, hogy gyermekünk egyoldalúan táplálkozik, akkor erre a területre is oda kell figyelni, és türelemmel, kreativitással változatosabbá kell tenni az étrendjét. A példamutatás itt is a leghatásosabb.

Elegendő folyadékbevitel nélkül szintén nem működik megfelelően szervezetünk. Figyeljük meg, hogy gyermekünk elegendő folyadékot fogyaszt-e, hiszen ez hosszú távon is meghatározza szervezete egészségét, de a pillanatnyi teljesítő- és koncentrációképességét, is jelentősen rontja, ha dehidratált állapotban van. Egy 4-8 év közötti gyermek kb. 1,5 liter folyadékot kellene, hogy megigyon/egyen naponta. A cukrozott üdítőket/gyümölcsleveket váltsuk fel vízzel, teával vagy 100%-os gyümölcslevekkel.

Természetesen azt sem árt szem előtt tartani, hogy sok családban sajnos eléggé válogatósak a gyerekek, így bármennyire is szeretnénk minél változatosabbá tenni a táplálkozásukat, nagyon nehezen megy. Ilyenkor segítségünkre lehetnek a különböző vitaminkészítmények, étrendkiegészítők. Azonban itt is nagyon körültekintően kell választani, hiszen nem mindegy milyen mennyiségben, formában, milyen esetleges adalékanyagokkal együtt kerülnek a vitaminok, ásványianyagok gyermekünk szervezetébe.


A PIKI naturalnál összeválogattuk azokat a bevizsgált, természetes készítményeket, amelyeket nyugodtan adhatunk gyermekeinknek, mert valóban hatásosak, és nem tartalmaznak semmilyen káros anyagot.

Nézzük, mely termékek támogatják legjobban gyermekeink agyműködését:

  • Legtöbb szülő már tudja, milyen fontos, hogy a kicsik minél több halat egyenek, leginkább annak Omega-3 tartalma miatt. Amennyiben nem sikerül megfelelő gyakorisággal (heti kétszer) halételt varázsolni az asztalra, jószívvel tudjuk ajánlani a GAL Omega 3 halolajat (Heim Pál Alapítvány ajánlásával). A már 1 éves kortól adható készítmény tiszta és stabil, teljes spektrumú Omega-3 zsírsav forrás. Kutatások kimutatták, hogy fogyasztása javítja a memóriát, koncentrációt, jó hatással van a motorikus, nyelvi, tanulási képességek fejlődésére is. A termék jól hasznosuló, természetes formájában (és nem a mesterségesen átalakított etil-észterek formájában) tartalmazza az Omega-3 zsírsavak teljes spektrumát, méghozzá koncentráltan, természetes tokoferolokkal (E-vitamin) együtt. Enyhe hal íze van csak, amit szinte teljesen elfed a citromolaj, így gyermekek is szívesebben fogyasztják. http://www.pikinatural.hu/omega-3-halolaj-295

Végezetül ne feledjük, hogy teljesítőképességünk a nap folyamán hullámzik. Éhesen, szomjasan, fáradtan, szorongva mi sem tudunk figyelni, elmélyülni valamiben, nemhogy a 10 éven aluliak. Ne várjuk gyermekünktől se, hogy mindig 100%-ot teljesítsenek. Ezért a célzott fejlesztő feladatoknak olyan időpontot válasszunk, amikor gyermekünk minden szempontból “jó” állapotban van.

Judit


Mire vágyik egy újszülött?

Friss anyukaként nagyon nehéz megküzdenünk az ezerféle elvárással, jó tanáccsal, szakirodalommal, vagy éppen az innen-onnan olvasott fél-információkkal azzal kapcsolatban, hogy hogyan „neveljünk”. Megnyugtatok mindenkit, hogy nevelni még egyáltalán nem kell, a gyerek kb másfél éves koráig. Jelen kell lennünk, rá kell hangolódnunk, de szerencsére nagyon széles az a bizonyos „jó-anya” spektrum, nincsenek kőbe vésett szabályok! Gondolok itt olyan kényes kérdésekre, mint az együtt alvás/külön alvás, vagy éppen a hordozás/babakocsi értelmetlen vitája. Nem ezeken múlik a cseperedő babánk egészséges lelki világa!! Lássuk, hogy mi az, amire valóban szükségük van, mik a babák valódi pszichológiai igényei?

Biztonságérzet

Az anyaméhben töltött 9 hónap nyugalom után a babák egy nagyon intenzív, fény- és hangingerekkel teli új világba csöppenek, ami ijesztő számukra. A biztonságérzet kialakulása egy folyamat eredménye, amely több összetevőből áll. A testközelség nemcsak pszichés, de biológiai szinten is megnyugtatja a csecsemőket. Az érintés hatására csökken ugyanis a stresszhormon termelődése. Továbbá az anya és a baba bizonyos élettani folyamati között (pl. szívdobogás, légvétel) egyfajta szinkronizáció figyelhető meg az első hónapokban. Nem véletlen nevezi a pszichológia ezt az első időszakot szimbiotikus fázisnak, egyfajta átmenetnek a méhen belüli és a méhen kívüli időszak között. Egy újszülöttet nem lehet elkényeztetni, egyáltalán nem baj, ha sokat van ölben!! A testközelség mellett a másik elengedhetetlen része a biztonságérzet kialakulásának, a baba jelzései és az anya reakciói közötti összhang. Egy újszülött egyetlen eszköze a distressz kifejezésére a sírás. Ha a baba sírására minden esetben jön a válaszkész szülői reakció (ölbevétel, szoptatás, babusgatás, stb…), akkor nagyon hamar kialakul bennük a hatóerő érzése, azaz, hogy képesek hatni a környezetükre. Ez alapozza meg azt az életre szóló mankót, amit ősbizalomnak hívunk. Hogy van értelme jelezni, mert kapok rá választ… Ezért nagyon veszélyes „módszer” a manapság már szerencsére egyre ritkábban alkalmazott „sírni hagyás”.

Tartalmazás

baby-428395_1920A gyakorlatban azért mégsem ilyen egyszerű a helyzet… Odáig rendben vagyunk, hogy a baba sír, sőt olykor sokat sír… De a megnyugtatás része nem mindig megy olyan egyszerűen. Vagy éppen nem találjuk a sírás okát, vagy esetleg nincs is konkrét ok, csak egyszerűen nem képesek még befogadni a rengeteg ingert maguk körül és így adnak neki hangot. Ettől még nem kell magunkat rossz anyának éreznünk. A sírás egy természetes jelzés, amit meg kell tanulnunk elfogadni. Az első egy évben a legfontosabb, amit a babánknak meg kell tanítanunk anyaként, hogy a saját koordinálatlan érzelmi reakcióik megszelídíthetőek. A legapróbb diszkomfort-érzetet is heves reakciók kísérik, testi és érzelmi szinten egyaránt. Az anya feladata, hogy ezt a negatív, megmunkálatlan érzelemanyagot befogadja, és tartalmazza, tehát átvegye a babától. Majd a saját differenciált érzelmi struktúráival értelmet ad neki (pl: fáj a baba hasa, azért sír), és megszelídítve (pl:semmi baj, én megnyugtatlak…) adja vissza a babának. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a síró csecsemőt megnyugtatjuk az érzelmi odafordulással, hanglejtéssel, babusgatással. A fejlődéspszichológia konténer-funkciónak nevezi ezt az anyai képességet, hiszen, mint egy konténer befogadjuk és tartalmazzuk a baba negatív érzelmeit. Úgy, mint a korábban kifejtett anyai válaszkészség az ősbizalom megalapozója, úgy az anyai tartalmazás is egy nagyon jelentős mankó kialakításáért felelős, ami nem más, mint az önmegnyugtatás képessége. A babák ugyanis akkor lesznek képesek idővel saját magukat is megnyugtatni, ha először mi anyák képesek vagyunk tartalmazni az Ő negatív érzéshalmazukat.

Ha a babák ezen fő lelki igényei ki vannak elégítve, akkor már jók vagyunk anyai szerepünkben! 🙂 Nem kell non-stop magunkra kötnünk a gyereket, vagy éppen 10 percenként cicire tennünk őket, sőt akkor sem kell lelkiismeret-furdalást éreznünk, ha esetleg külön szobában altatjuk a babát! A lényeg, hogy hangolódjunk rá az Ő valódi igényeire, és emellett meg élvezzük az anyaság varázsát!

Képernyőfotó 2016-02-12 - 8.54.33

Hermán Noémi

klinikai szakpszichológus, gyermekterapeuta

06-70-366-7571  / hermannoemi@gmail.com


Nem kell tökéletesnek lenni, legyél „elég jó”!


Nagy örömünkre mától a gyermekek lelki egészségének szakértője; Hermán Noémi, klinikai szakpszichológus és gyermekterapeuta is segítséget nyújt a PIKI oldalain. Írásaiban és terápiáin a szakértelem mellett szeretettel, megbecsüléssel fordul a gyermekekhez és szüleikhez. Sorait olvasva hasznos tanácsokat, segítséget és lelkiismeretes támogatót kaphatunk a harmonikus szülő-gyermek kapcsolat kialakításához, a kisebb-nagyobb lelki problémák felismeréséhez, megoldásához. 


Nem kell tökéletesnek lenni, legyél „elég jó”!

 Elsőre talán furcsán hangzik, mert ha az anyaságról van szó, mindenki tökéletes szeretne lenni. Szeretnénk a világon mindent megadni a babánknak, mert kiszolgáltatott, mert szeretjük, mert a miénk. Ez így is van rendjén, ezt hívjuk talán anyai ösztönnek. De amikor megszületik a gyerek, kénytelenek vagyunk szembesülni a valósággal, hogy nem vagyunk mindenhatók, éppen ezért nem lehetünk tökéletesek sem. A baba néha sír, sőt van, hogy sokat sír, pedig mi mindent úgy csináltunk, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Itt nem feltétlen érvényesek a régi szabályok, mely szerint, ha tökéletesen csinálom, annak biztosan meg lesz az eredménye. Nem nálunk van a kontroll, itt nem mi irányítunk. Az első hetek, de talán inkább az első pár hónap egy tanulási folyamat, amely során az anya megtanulja, hogyan tud ráhangolódni a babára és kielégíteni az igényeit, komfortérzetet és érzelmi biztonságot adni egyszerre. De ezt nem lehet tökéletesen csinálni, van, hogy hibázunk, van, hogy épp nincs elég tejünk, van, hogy épp nem tudjuk megfejteni, hogy miért sír. Ha ezeket folyamatos kudarcként éljük meg, elmegy az önbizalmunk és összeomlunk a tökéletesség illúziója árnyékában.

Képernyőfotó 2016-02-12 - 8.48.42Nem véletlen vált az egyik legmeghatározóbb kifejezéssé az „elég jó anyaság” a fejlődés-pszichológiában. Rávilágít ugyanis arra, hogy az anyaság legfontosabb mércéje az érzelmi biztonság kialakítása a csecsemőben, mely egy rugalmas folyamat eredménye. A lényeg, hogy az anya rá tudjon hangolódni gyermeke igényeire, odafigyeljen a jelzéseire, reagáljon rá, ha sír. De nem kell saját igényeit teljesen háttérbe szorítani, saját szükségleteit feladnia. Akkor tudunk ugyanis eleget adni, ha mi is jól érezzük magunkat. Ha megengedjük magunknak, hogy néha rábízzuk a gyereket az apjára, vagy a nagymamára, és feltöltődünk, alszunk, eszünk vagy éppen kimozdulunk kicsit. Ha saját igényeink nem rendelődnek teljesen alá, csak éppen annyira amennyire szükséges. Az egyensúly megtalálása nem hangzik könnyűnek, de meggyőződésem, hogy az anyák ezt megérzik. És a kulcs talán éppen a tökéletesség illúziójának elengedésében rejlik. Mert ha ott vagyok, figyelek rá és a magam módján mindent megteszek azért, hogy megnyugtassam a síró babát, akkor elég jó vagyok, még akkor is, ha nem sikerül rögtön megnyugtatni. A kisebb-nagyobb kudarcok elengedhetetlenek, mert sem mi, sem pedig a babák nem vagyunk programozhatóak.

Képernyőfotó 2016-02-12 - 8.29.44Az elég jó anyaság kritériumai változnak a baba érésével, fejlődésével. Míg egy pár hetes csecsemőnek szüksége van az omnipotencia, a mindenhatóság megélésére (hogy az anya elégíti ki az igényeit, tehát a környezete őérte van), egy nagyobb babának már szüksége van kisebb frusztrációkra. Ezalatt nem azt értem, hogy egy féléves gyereket hagyjunk nyugodtan sírni kicsit. Inkább a saját akarat, saját hatóerő fejlődésének ösztönzése a cél. Ha a gyerek nem éri el például a pár centire lévő csörgőt, nem kell azonnal odaadni neki, hadd küzdjön érte, mert különben nem tanulja meg, hogy képes hatni a környezetére. Egy egyéves babát sem kell mindenben kiszolgálni, mindentől megóvni, mert sokkal többet adunk, ha megtanulja saját lehetőségeit és saját korlátait. Ha a játszótéren konfliktusba kerül a kétéves gyerek egy másik kétévessel egy hőn áhított homokozó lapátért, nem kell azonnal helyébe lépnünk és megoldanunk a szituációt, mert nem fogja tudni később megvédeni magát az oviban. Egy óvódás gyereket pedig meg kell tanulnunk elengedni, mert később az iskolában sem lehet a szoknyánk alatt, nem attól válik magabiztos gyerekké, ha mindenben kiszolgáljuk.

Nem könnyű tehát, de talán annál természetesebb. Ha egy anyuka meg tudja bocsájtani magának saját apróbb hibáit, ha képes saját igényeit is szem előtt tartani, ha nem burokban, hanem az életre nevel, a legtöbbet adja gyermekének.

Képernyőfotó 2016-02-12 - 8.54.33

Hermán Noémi

klinikai szakpszichológus, gyermekterapeuta

06-70-366-7571  / hermannoemi@gmail.com


Gluténmentes répatorta

Ritka hétvégék egyike volt a mostani, mivel – tőlünk szokatlan módon – mindkét napot otthon töltöttük és vendégeink sem voltak. Évente kétszer, háromszor, ha előfordul ilyen, így kihasználva ezt a remek alkalmat, úgy döntöttem, új recepteket fogok kipróbálni. Mivel egy ideje én gluténmentes étkezést folytatok és igyekszem kis családom tagjainak szervezetét is minél kevesebb lisztes dologgal terhelni, mindenképpen olyan desszertet kerestem a hétvégi menühöz, ami nem tartalmaz glutént. Így akadtam Mautner Zsófi lisztmentes répatortájára. A recept nagyon egyszerű, nagyon gyors, gyerkőcök “segítségével” is könnyen elkészíthető, jó pár napig fogyasztható, és nem mellesleg, csupa-csupa hasznos összetevőből áll.

Hozzávalók (10-12 szelet):

  • 3 egész tojás
  • 5 evőkanál méz (az eredeti recept 20 dkg nyírfacukrot ír)
  • 1 kávéskanál só
  • 20 dkg darált mandula
  • 10 dkg kókuszreszelék
  • 15 dkg törökmogyoró, durvára vágva (de lehet dió, pisztácia, egyéb magok is)
  • 15 dkg vaj, felolvasztva
  • 1 kávéskanál őrölt fahéj
  • 1 kávéskanál őrölt kardamom
  • 2 evőkanál narancsvirágvíz
  • 20 dkg sárgarépa (kettő kisebb répa), lereszelve

A sütőt előmelegítem 160 °C-ra (légkevereséses módban). Egy nagy tálban elektromos kézikeverővel habosra keverem a tojásokat a mézzel és egy csipet sóval. Hozzáadom a darált mandulát, kókuszreszeléket és a mogyorót. Hozzáteszem az olvasztott vajat, a fahéjat, kardamomot, narancsvirágvizet és a reszelt sárgarépát (amelyet a reszelő nagy lyukán reszeltünk). Egy 23 cm-es kapcsos tortaformát kibélelek sütőpapírral, és belekanalazom a masszát. (kivajazni nem szükséges) 50-60 percig, tűpróbáig sütöm. Félidőben, amikor a teteje elkezd pirulni, érdemes alufóliával letakarni. Teljesen hagyom kihűlni, úgy sokkal könnyebb lesz szeletelni. Mellé vaníliafagylaltot, esetleg joghurtttal, vaníliával, és kevés narancsvirágvízzel kikevert mascarponét ajánl az eredeti recept, de mivel vasárnap ezek a hozzávalók nem voltak fellelhetők a hűtőnkben, ezért szimplán csak szilvalekvárt tettünk a tetejére. Így is isteni finom volt!

Próbáljátok ki!

Móni