Mire vágyik egy újszülött?

Friss anyukaként nagyon nehéz megküzdenünk az ezerféle elvárással, jó tanáccsal, szakirodalommal, vagy éppen az innen-onnan olvasott fél-információkkal azzal kapcsolatban, hogy hogyan „neveljünk”. Megnyugtatok mindenkit, hogy nevelni még egyáltalán nem kell, a gyerek kb másfél éves koráig. Jelen kell lennünk, rá kell hangolódnunk, de szerencsére nagyon széles az a bizonyos „jó-anya” spektrum, nincsenek kőbe vésett szabályok! Gondolok itt olyan kényes kérdésekre, mint az együtt alvás/külön alvás, vagy éppen a hordozás/babakocsi értelmetlen vitája. Nem ezeken múlik a cseperedő babánk egészséges lelki világa!! Lássuk, hogy mi az, amire valóban szükségük van, mik a babák valódi pszichológiai igényei?

Biztonságérzet

Az anyaméhben töltött 9 hónap nyugalom után a babák egy nagyon intenzív, fény- és hangingerekkel teli új világba csöppenek, ami ijesztő számukra. A biztonságérzet kialakulása egy folyamat eredménye, amely több összetevőből áll. A testközelség nemcsak pszichés, de biológiai szinten is megnyugtatja a csecsemőket. Az érintés hatására csökken ugyanis a stresszhormon termelődése. Továbbá az anya és a baba bizonyos élettani folyamati között (pl. szívdobogás, légvétel) egyfajta szinkronizáció figyelhető meg az első hónapokban. Nem véletlen nevezi a pszichológia ezt az első időszakot szimbiotikus fázisnak, egyfajta átmenetnek a méhen belüli és a méhen kívüli időszak között. Egy újszülöttet nem lehet elkényeztetni, egyáltalán nem baj, ha sokat van ölben!! A testközelség mellett a másik elengedhetetlen része a biztonságérzet kialakulásának, a baba jelzései és az anya reakciói közötti összhang. Egy újszülött egyetlen eszköze a distressz kifejezésére a sírás. Ha a baba sírására minden esetben jön a válaszkész szülői reakció (ölbevétel, szoptatás, babusgatás, stb…), akkor nagyon hamar kialakul bennük a hatóerő érzése, azaz, hogy képesek hatni a környezetükre. Ez alapozza meg azt az életre szóló mankót, amit ősbizalomnak hívunk. Hogy van értelme jelezni, mert kapok rá választ… Ezért nagyon veszélyes „módszer” a manapság már szerencsére egyre ritkábban alkalmazott „sírni hagyás”.

Tartalmazás

baby-428395_1920A gyakorlatban azért mégsem ilyen egyszerű a helyzet… Odáig rendben vagyunk, hogy a baba sír, sőt olykor sokat sír… De a megnyugtatás része nem mindig megy olyan egyszerűen. Vagy éppen nem találjuk a sírás okát, vagy esetleg nincs is konkrét ok, csak egyszerűen nem képesek még befogadni a rengeteg ingert maguk körül és így adnak neki hangot. Ettől még nem kell magunkat rossz anyának éreznünk. A sírás egy természetes jelzés, amit meg kell tanulnunk elfogadni. Az első egy évben a legfontosabb, amit a babánknak meg kell tanítanunk anyaként, hogy a saját koordinálatlan érzelmi reakcióik megszelídíthetőek. A legapróbb diszkomfort-érzetet is heves reakciók kísérik, testi és érzelmi szinten egyaránt. Az anya feladata, hogy ezt a negatív, megmunkálatlan érzelemanyagot befogadja, és tartalmazza, tehát átvegye a babától. Majd a saját differenciált érzelmi struktúráival értelmet ad neki (pl: fáj a baba hasa, azért sír), és megszelídítve (pl:semmi baj, én megnyugtatlak…) adja vissza a babának. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a síró csecsemőt megnyugtatjuk az érzelmi odafordulással, hanglejtéssel, babusgatással. A fejlődéspszichológia konténer-funkciónak nevezi ezt az anyai képességet, hiszen, mint egy konténer befogadjuk és tartalmazzuk a baba negatív érzelmeit. Úgy, mint a korábban kifejtett anyai válaszkészség az ősbizalom megalapozója, úgy az anyai tartalmazás is egy nagyon jelentős mankó kialakításáért felelős, ami nem más, mint az önmegnyugtatás képessége. A babák ugyanis akkor lesznek képesek idővel saját magukat is megnyugtatni, ha először mi anyák képesek vagyunk tartalmazni az Ő negatív érzéshalmazukat.

Ha a babák ezen fő lelki igényei ki vannak elégítve, akkor már jók vagyunk anyai szerepünkben! 🙂 Nem kell non-stop magunkra kötnünk a gyereket, vagy éppen 10 percenként cicire tennünk őket, sőt akkor sem kell lelkiismeret-furdalást éreznünk, ha esetleg külön szobában altatjuk a babát! A lényeg, hogy hangolódjunk rá az Ő valódi igényeire, és emellett meg élvezzük az anyaság varázsát!

Képernyőfotó 2016-02-12 - 8.54.33

Hermán Noémi

klinikai szakpszichológus, gyermekterapeuta

06-70-366-7571  / hermannoemi@gmail.com

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s