Büntessek? Ne büntessek? Hogyan büntessek?

Örök dilemma az anyukák számára, hogy vajon kell-e, szabad-e büntetnünk a gyerekünket. Egyáltalán mi számít büntetésnek? Miért büntetünk? Tehetetlenségből? Tudatosan? Ösztönből?

Nincs olyan szülő, aki ne büntetne. Sőt, a büntetés kell is a gyerekeknek. Segít megszabni a határokat, kialakítja a lelkiismeretet. De nagyon nem mindegy, hogy hogyan, milyen eszközökkel büntetünk.

A kisgyerek viselkedését folyamatosan formálnunk kell, hiszen maguktól nem tudják mit szabad és mit nem. Nekünk kell megszabnunk a határokat. Ha azokat átlépi a gyerek, határozott tiltással kell válaszolnunk. Egy egyszerű „nem”, vagy „nem szabad” megteszi, általában a hosszabb magyarázkodások feleslegesek, a kisebb gyerekek még nem értik, a nagyobbakat pedig további ellenállásra ösztönzi. A határozottság a hanglejtésre vonatkozik, a gyereknek éreznie kell, hogy ha újra megteszi, anya mérges lesz. És ebben nagyjából ki is merül a szükséges büntetés. Nem érdemes fenyegetni („ha újra megteszed, elveszem a játékodat, stb…”), nem szabad megszégyeníteni („szégyelld magad”, „rossz gyerek vagy”, stb…”), és a különféle retorziók („menj be a szobádba”) is javarészt csak rontanak a helyzeten… A testi fenyítésről nem is beszélve… Az egyenesen ártó hatással van a gyermek, fejlődő személyiségére. Az agresszió agressziót szül, tehát ne csodálkozzunk, ha otthon rácsapunk a gyerek fenekére, előbb-utóbb ő is agresszív lesz.

Ha a gyerek szándékosan rosszalkodik (pl: direkt kiönt valamit a földre), akkor a határozott tiltást követően kérjük meg arra, hogy ő maga hozza helyre, amit tett (söpörje össze, amit kiöntött…). Ha még egyszer megteszi, maximum az önállóságában érdemes korlátoznunk („úgy látom, nem tudsz még ezzel ügyesen játszani, ezt most elveszem tőled”). Ezzel nem fenyegetünk, nem is szégyenítjük meg, de mégis kijelöljük számára a határokat. Fontos, hogy ne az őrmester szerepét vegyük fel, hanem a kooperációra ösztönözzük a gyereket.

Hiszek benne, hogy ha egész kicsi kortól fogva „jól büntetünk”, akkor később sem lesz szükség komolyabb eszközök bevetésére. De ha már a kezdeteknél elcsúszunk, és a gyerek a folyamatos ellenkezés, dacolás útjára téved, akkor érdemes segítséget kérnünk a folyamat megállítása érdekében. A túlzott öntörvényűség, a folyamatos szabályszegés nem csak az anya-gyerek kapcsolatra és a békés együttélésre van rossz hatással, de a gyerek személyiségét is negatívan befolyásolja.

Képernyőfotó 2016-02-12 - 8.54.33

 

Hermán Noémi

klinikai szakpszichológus, gyermekterapeuta

06-70-366-7571  / hermannoemi@gmail.com

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s